|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 44 találat | lapozás: 1-30 | 31-44 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Lakatos Attila 1994. január 9.Jan. 7-9-e között a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége /MAKOSZ/ Nagyváradon rendezte meg ötödik kongresszusát. A szövetség 1990-ben alakult meg, erősen központosított struktúrával. Elhatározták, hogy bejegyeztetik a MAKOSZ-t. Héttagú elnökséget választottak meg, elnöke a nagyváradi Lakatos Attila. A MAKOSZ két információs irodát nyit, az egyik Csíkszeredában lesz, az Állampolgár Menedzser Egylettel /AME/ és az Iskolapolgár Alapítvánnyal közösen, a másik Nagyváradon. /Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 12./2003. május 15.Nagyváradon az idei Varadinumon az Erdélyi Múzeum Egyesület nagyváradi fiókszervezete tudományos ülésszakot szervezett. Az EME és a Partiumi Keresztény Egyetem között együttműködési megállapodást írtak alá. A Posticum Ifjúsági Központban szekcióüléseken ki-ki tudományos szakterületének megfelelően válogathatott témát és előadót, a nap során több mint húszan olvastak föl dolgozatot a szakosztályokban. A bölcsészettudományi szakosztályban előadást tartottak: Apáti Tímea - Jótékonysági egyesületek Nagyváradon a dualizmus korában, Emődi Tamás - Újabb középkori műemléki kutatások Erdélyben, Fleisz János - Nagyvárad népességének alakulása a XX. században, Kormányos László - XX. század eleji népesedési viszonyok Nagyváradon, Lakatos Attila - A honfoglalás kor kutatásának helyzete Bihar megyében és Malkucz Attila - Telepítési viszonyok Szentjobb esetében (1728-1811) címmel. Az orvosi, gyógyszerészeti és természettudományos szakosztályban számos csoportos előadás hangzott el. A plenáris előadások során dr. Egyed Ákos akadémikus értekezett a székelyek és hajdúk Bocskai korában címmel, Pomogáts Béla a magyar irodalom EU-csatlakozás utáni helyzetét vizsgálta: Nem kell feloldódni ez európai olvasztótégelyben- fogalmazott. Dr. Kovács András a nagyváradi fejedelmi palotában folytatott kutatási eredményeit osztotta meg hallgatóságával, dr. Hadnagy Árpád doktori disszertációjához végzett tíz esztendős kutatómunkájának eredményeit ismertette. A jeles mineralógus a láthatatlan mikrovilágot igyekezett megismertetni. /(Balla Tünde): XII. Festum Varadinum. A tudományosság jegyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./2003. november 11.Nagyváradon rendezték meg a hét végén az erdélyi magyar régészeti konferenciát. A résztvevők az erdélyi magyar régészet újjászervezése mellett tették le a garast, megalakítva a Pósta Béla Egyesületet. Intézményes hátteret kívánnak biztosítani a képzés és továbbképzés, illetve a magyar tárgyi múltat felmérő kutatások bővítésére. A rendszerváltás után Kolozsváron újraindított archeológusképzéssel immár kitermelődik egy új kutató ifjúság. A mintegy harminc főnyire duzzadt fiatal archeológusok összefogását sürgette dr. Bajusz István adjunktus, a kolozsvári régészeti katedra vezetője, aki előadásában ismertette az erdélyi magyar régészet múltját a 19. századtól, amikor is 1859-ben a Mikó Imre, Erdélyi Széchenyije alapította Erdélyi Múzeum-Egyesület révén elkezdődtek az első szervezett történeti kutatások, majd megszerveződött a régészképzés. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület nagyváradi fiókszervezetének égisze alatt megtartott konferencián a szervezők nevében Lakatos Attila régész beszélt, az ifjúságot köszöntötte dr. László Attila egyetemi tanár és dr. Székely Zsolt régész, aki hangsúlyozta: negyedszázados kiesést kell pótolniuk. Dr. Egyed Ákos akadémikus, az EME elnöke szerint elkezdődött a szakosodás, a régészet pedig számos kérdés megválaszolásában segítheti majd a határterületek kutatóit. AZ MTA Régészeti Intézetétől érkező Benkő Elek és a NKÖM részéről Hatházi Gábor hangsúlyozták, hogy szakmailag és lehetőség szerint anyagilag is támogatják a Pósta Béla Egyesület tevékenységét. A létrehozandó intézet vezetőjéül dr. Bajusz Istvánt választották. A két napos konferencián mintegy húsz dolgozatot mutattak be a régészek. /(Balla Tünde): Erdélyi magyar régészegyesület alakult. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./2004. június 24.A Bihar megyei Szentjobbon hatalmas kőfalat szegett meg a markológép a Szentjobbi Apátság tulajdonában levő több hektáros faluszéli telken. A település arról nevezetes, hogy a Szent László király alapította Benedek-rendi apátságában őrizték István király jobbját, a Szent Jobb őrzője innen is kapta nevét. Számos legenda született Szentjobb koraközépkori apátságáról. Ezt mostanáig sokan mende-mondának hitték, pedig Szalárdi János, a XVII. század híres fejedelmi krónikása részletesen leírta Szentjobb várának ostromát. Az eddigi régészeti kutatások alapján elmondható, hogy a 16-17. század fordulójára datálható Bocskai-féle olasz bástyás kővár maradványai kerültek elő. Az sem kizárt, hogy a szentjobbi kolostor tatárjárás utáni építkezései is ugyanezen a területen vannak, tájékoztatott Lakatos Attila, a Körösvidéki Múzeum régésze. /(Balla Tünde): Megtalálták Szentjobb várát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./2005. április 8.Nagyvárad Lótusz (Nufarul) lakónegyedében, a tömbháznegyedben van a régi várad-szőllősi római katolikus templom, mely a hajdani Szőllős falu középkorába enged bepillantani. Régészeti feltárások folynak. A falakon felfelé futó repedések megmutatták a régi istenháza lehetséges helyét, jelezte az ásatást irányító műépítész, Emődi Tamás és Lakatos Attila régész. Szőllős az egyik legrégibb katolikus kultuszhely. A román hatóságok a második világháború után csatolták a városhoz Szőllőst, amely pár évtized alatt jószerével el is tűnt a föld színéről a kommunista buldózerpolitika miatt. A hetvenes években épült hatalmas tömbháznegyed épült a helyén. Szőllős a Várad környéki kora középkori települések egyik legrégebbike. Szent László alapítása előtt, már a tizedik század végén és a tizenegyedik század elején létezhetett, vagyis régebbi Nagyváradnál. Első közvetlen említése a falunak 1232-ből való, a Váradi Regestrumban. A mai Szőllős területén kialakul Nagyszőlős, vagy Hídközszőllős és északra Kisszőllős, vagy Kusztosfalva. A kutatások során sikerült feltárni Szőllős középkori plébániatemplomának gótikus fázisát. A templom körüli középkori temető sírgödreiből számos, 12. századi lelet is előkerült. /Lakatos Balla Tünde: Kora középkor üzen – betonrengeteg mélyéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./2005. július 5.Hétvégére középkori lovagok és várkisasszonyok, muzsikások vették birtokukba, a nemrégiben nemzetközi védettséget nyert nagyváradi vár sáncát. Vártörténeti kalandtúrát is tehettek az érdeklődők. Jakabffy László, a műemlékvédelmi alapítvány igazgatója elmondta, hogy a rendezvénysorozat része a vár mediatizálását, köztudatba ültetését célzó programnak. Július 2-án, Sarlós Boldogasszony ünnepén, a vártemplomban Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök celebrált ökumenikus szentmisét. A vár történetét Lakatos Attila régész ismertette. /Lakatos Balla Tünde: Várismertető várjátékok Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./2006. június 19.Június 17-én a csíksomlyói kegytemplomban Tamás József püspök szentelte pappá Lakatos Attila jezsuita szerzetest. Lakatos Attila Borzsovában született 1971-ben. 1996-ban kezdte meg kétéves noviciátusát Szegeden, majd öt éven át filozófiát és teológiát tanult Innsbruckban. Három éve a dobogókői Manréza Lelkigyakorlatos Ház és Konferenciaközpontban lelkigyakorlatokat kísér és lelki vezetést végez. Pappá szentelése után még egy évig Dobogókőn marad, majd valószínűleg további tanulmányok következnek. /Takács Éva: Papszentelés Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 19./2008. augusztus 1.Felix terra címmel készült dokumentumfilm a nagyváradi várról. A Balla Tünde, Lakatos Attila és Villányi Zoltán jegyezte mozgóképet augusztus 1-jén mutatják be a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központban. A filmforgatást alapos kutatómunka előzte meg: az alkotók rangos magyarországi és romániai közgyűjteményeket és egyházi múzeumokat végigjárva gyűjtötték össze az adatokat, hogy hiteles képet fessenek városukról és annak kiemelkedő műemlék épületéről. /Dokumentumfilm Nagyváradról. = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./2009. május 11.Pénzhiány miatt csak részlegesen tárták fel a Nagyvárad határában a 12. században épített váradhegyfoki premontrei apátság maradványait. Egy évvel ezelőtt kezdték el a város melletti domb egyik utcájának közművesítését, amikor kiderült: a 12. században épített váradhegyfoki premontrei apátság maradványaira bukkantak a környéken. Lakatos Attila történész, a Körösvidéki Múzeum régésze elmondta, évek óta tudták, hogy az apátság romjai a környéken vannak. A templomkerteket akkoriban temetőként is használták, s az évek során egymásra hantolták a holtakat. Az apátságnak több különlegessége is van: nem sokkal építése után, 1131-ben ide temették II. István királyt – sírját még nem sikerült felkutatni. A váradhegyfoki konvent hiteles hely volt a középkorban: közjegyzői hivatalként szolgált. A 16. században II. Lajos király zálogba adta az apátságot, 1808-ig mások birtokolták, s az épülettel nem törődtek. /Nagy Orsolya: Középkori apátság maradványaira bukkantak Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), máj. 11./2009. május 26.Az egykori Magyarország feltáratlan Árpád-kori királyi temetkezőhelyére bukkantak nagyváradi régészek a közelmúltban. Esély van arra, hogy az eddig még feltáratlan királyi temetkezőhely teljes körű védettséget kapjon. Eddig csupán a középkori krónikairodalomból lehetett sejteni, hogy merre állhatott Nagyváradon Magyarország első premontrei prépostsága. Itt működött a premontreieknek a Várad-előhegyi hiteles helye, illetve a középkori történeti források szerint ezen a helyen állt II. István Árpád-házi király temetkező helye, hangsúlyozta Lakatos Attila, nagyváradi régész. A konvent romjaiba azonban, ahová a rend fénykorában II. Istvánt temették, bármikor újra belekaphat a markológép, amíg védetté nem nyilvánítják a területet, ehhez pedig pénzre volna szükség. Fejes Rudolf Anzelm, a nagyváradi premonteri nagyprépost apátja beszámolt arról: a rend hiába perelt, más javaival egyetemben nem kapta vissza régi birtokát. Duna Tv /Árpád-kori királyi temetőre bukkantak nagyváradi régészek. = Erdély. Ma, máj. 25./2010. augusztus 4.A Magyar Gyógyszerészettörténeti Társaság nyári egyetemeNagyvárad – A Magyar Gyógyszerészettörténeti Társaság augusztus 5–8. között Nagyváradon tartja meg immár XIV. (kihelyezett) nyári egyetemét. Ez lesz az első alkalom, hogy külföldön rendezik ezt az eseményt. A gazdag program a tudományos közlemények mellett több kulturális és társasági pontot is magába foglal, hogy a résztvevők – főleg fiatalok –, megismerhessék városunkat és környékét. A tudományos előadásokra minden, az alább felsorolt témák iránt érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők. Előadások pénteken Maguk az előadások a pénteki napra (augusztus 6.) vannak csoportosítva, az alábbi „menetrend” szerint: 8.30–9 – megnyitó; 9–11 – előadások: Dr. Bozó Tamás: versek gyógyszerészetről, Váradról; Lakatos Attila: Nagyvárad szerepe és helye a magyar történelemben; dr. Budaházy István: Nagyvárad gyógyszerészetének története; Barabás Zoltán: Várad a magyar irodalomban; 14.30–17.30 – előadások, hozzászólások – Dr. Ambrus Tünde: A gyógyszerészettörténet egyetemi oktatása Csehországban és Szlovákiában – múlt, jelen és jövő; Dr. Bariska István: Kultúrtörténeti üzenetek Nyugat-Magyarországról; Prof. dr. Kiss Gy. Csaba: Nagyvárad művelődéstörténeti jelentősége a magyar múltban; Prof. dr. Kapronczay Károly: Középkori magyar orvosi emlékek; Doc. dr. Grabarits István: Magyar gyógyszerészi emlékek Mohács előtt. Az előadásokat a Partium Keresztény Egyetem Bartók-termében mutatják be (Teleki u. 27 sz.). erdon.ro 2010. szeptember 1.XVI. Partiumi Honismereti Konferencia NagyváradonBihar megye – A hét végén kerül sor Nagyváradon a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság szervezésében a XVI.Partiumi Honismereti Konferenciára a Partiumi Keresztény Egyetemen. Központi téma: műemlékeink védelme; helytörténet; a 20. század öröksége. A részletes program a következő: Péntek 10 óráig: a vendégek fogadása, regisztráció; 10 óra – megnyitó, a résztvevőket köszönti: Csűry István református püspök és Fodor József vikárius (ökumenikus áhitat), Dukrét Géza, a PBMET elnöke, dr. János Szatmári Szabolcs, a PKE rektora, Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere, Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke, Pető Csilla, parlamenti képviselő, Tempfli József püspök, Mezős Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal részéről, dr. Csorba Csaba, a Kazinczy Ferenc Társaság alelnöke, Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke; 10.40 – a Fényes Elek-díjak átadása; 11.30 – szünet; 11.45 – plenáris ülés, elnök Dukrét Géza; 11.45 – Várad őstörténete, ásatások (Lakatos Attila történész, Nagyvárad); 12 – Várad története (Dukrét Géza, Nagyvárad); 12.25 – Nagyvárad a 19–20. században (dr. Fleisz János történész, Nagyvárad); 12.50 – Barokk egyházművészet Nagyváradon (Jakobovits Miklós, Nagyvárad); 13.2o – ebédszünet; 15 – a plenáris ülés folytatása, elnök Ujj János (Arad), 15 – A váradi vár északi kazamatának régészeti kutatása (Mihálka Nándor, Nagyvárad); 15.20 – Egy intézmény, valamint megálmodója és létrehozója (Tácsi Erika, Temesvár);15.40 – Arad megyei iskolák névadói (Matekovits Mihály, Arad); 16 – Bocskai István közterületi szobrai (dr. Berek Lajos, Budapest); 16.20 – Bocskai-emlékhelyek (Cs. Nagy Zoltán, Hajdúszoboszló); kiállítás: Bocskai István – dokumentumok, megnyitja Meleg Vilmos és Kupán Árpád; 16.40 – kérdések, hozzászólások; 17 – várlátogatás, ismerteti Jakabffy László építészmérnök; 18 – városnézés, idegenvezető Dukrét Géza, Péter I. Zoltán; 20 – vacsora; 21 – F. Márton Erzsébet színművész műsora. Szombat, elnök dr. Jancsó Árpád (Temesvár), 9 óra – Sátoraljaújhely kapcsolata a Partiummal a 19–20. században (dr. Csorba Csaba, Szolnok); 9.20 – A legnagyobb magyar bihari napjai (Kupán Árpád, Nagyvárad); 9,40 – Nagyvárad Nadányi Zoltán költészetében (Bakó Endre, Debrecen); 10 – kérdések, hozzászólások; 10.10 – A szabadságharc zárófejezetének színhelye és háziasszonya (dr. Vajda Sándor, Borosjenő); 10.30 – Nyolcvan éve némult el az Érmellék pacsirtája (Ciorba Teréz, Érsemjén); 10.55 – kérdések, hozzászólások; 11.05 – Látogatás a barokk palotában és a Bazilikában, bemutatja Mons. Fodor József vikárius; 13 – ebédszünet; 14,30 – elnök Kupán Árpád (Nagyvárad); 14.30 – Felsőbánya Kálváriája (Hitter Ferenc, Felsőbánya); 14.50 – Nagyvárad elpusztult és megmentett egyházi műemlékei (Pásztai Ottó, Nagyvárad); 15.10 – Tündérhárfa ég és Föld között. A temesvár-gyárvárosi zsinagóga(Jancsó Árpád, Temesvár); 15.30 – Az épített örökség és a honismeret (Debreczeni-Droppán Béla, Budapest); 15.50 – kérdések, hozzászólások; 16– szünet; 16.20 – elnök Erdei János (Szilágysomlyó); 16.20 – Nagyszalonta, a Partium egyetlen hajdúvárosa (Dánielisz Endre, Nagyszalonta); 16.40 – A Püspökfürdő és a Félixfürdő a 20. század elején (dr. Jósa Piroska, Nagyvárad); 17 – A buziásfürdői ásványvíz-hasznosítás története (Vallasek István, Marosvásárhely); 17.20 – A resicabányai vízmű és a Grebla vízerőmű regényes története (Makai Zoltán, Nagyvárad); 17.40 – Az isaszegi református gyülekezet alapítása és szolgálata (Szendrő Dénes, Isaszeg); 18.00 – közgyűlés; 19.30 – vacsora; 20,30 – orgonahangverseny. Vasárnap: szakmai kirándulás a Belényesi medencébe, idegenvezető Dánielisz Endre és Dukrét Géza. 8 óra – Nagyvárad–Belényes; 9.10 – Belényes: református templom, római katolikus templom; 10.10 – Belényes–Magyarremete; 10.20 – Magyarremete: 13. századi református templom; 11 – Magyarremete–Köröstárkány; 11.25 – Köröstárkány: református templom, hősök emlékműve; 12.25 – Belényes–Tenke; 13.25 – Tenke: református templom, természetrajzi múzeum; 14.25 – Tenke–Nagyszalonta;14.55 – ebéd Nagyszalontán; 16 – Nagyszalonta: református templom, Arany-múzeum; 18.30 – Nagyszalonta–Nagyvárad. A rendezvény támogatói: Bihar Megyei Tanács, RMDSZ Bihar megyei szervezete, Partiumi Keresztény Egyetem, Határon Túli Emlékhelyekért Alapítvány, Nagyvárad Polgármesteri Hivatala, Királyhágómelléki Református Egyházkerület. erdon.ro 2010. október 24.Utazás térben és időbenNagyvárad – Péntek délután Isten szolgája Bogdánffy Szilárd vértanú püspök életét és korát bemutató kiállítás nyílt a római katolikus püspöki palota előcsarnokában. A volt főpásztorról szóló filmet is levetítették. Péntek délután Isten szolgája Bogdánffy Szilárd vértanú püspök életét és korát különböző hiteles dokumentumok, fényképek, jegyzőkönyvek stb. alapján bemutató kiállítás nyílt a római katolikus püspöki palota előcsarnokában. Az érdeklődő sokadalmat Exc. Böcskei László nagyváradi megyés püspök üdvözölte. Kifejtette: amikor tervezni kezdték a tárlatot, még nem gondoltak arra, hogy az ’56-os évforduló előestéjén megtartott nyitóünnepség hangulatában benne lesz a szabadság utáni vágy és küzdelem gondolata. Bár Bogdánffy Szilárd tevékenysége és halála megelőzte ötvenhatot, ő is a könyörtelen és embertelen rendszer áldozatának tekinthető. Az emlékkiállítás tulajdonképpen utazás térben és időben, közelebb visz bennünket az október 30-i boldoggá avatási ünnepséghez, mert általa jobban megismerhetjük a vértanú püspök életét, alakját és nagyságát. A főpásztor külön köszöntötte a szomszédos egyházmegyék képviselőit, Exc. Martin Roos temesvári megyés püspököt, Ft. Hársfalvi Ottó szatmári vikáriust, Ioan Marcut, Bogdánffy Szilárd unokaöccsét és a Krisztusnak ajánlva című dokumentumfilm készítőit, Emődi András levéltárost, Villányi Zoltán operatőrt, Balla Tünde riportert és Lakatos Attila muzeológust. Feloldotta személyiségét A megszólítottak közül Emődi András elmondta: csapatmunkáról van szó, a kilencvenes években még rendkivül kevés anyag állt rendelkezésre, alig-két három irat. Nagy segítségükre volt Exc. Tempfli József ny. megyés püspök és Mons. Fodor József általános helynök, valamint az is, hogy a stáb végigjárta a vértanú püspök életének különböző helyszíneit, ahol újabb tárgyi emlékek kerültek elő. Hozzátette: a közeljövőben egy dokumentumkötetet is szeretnének megjelentetni. Lakatos Attila úgy vélte: Bogdánffy Szilárd feloldotta személyiségét a hivatásában, életszentségének titka, hogy életének minden percét alárendelte feladatának, illetve megbízatásának. A beszédek után az egybegyűltek megtekintették a két részes, 80 perces dokumentumfilmet. A történteket kronológiai sorrendben ismertető alkotásban megszólalnak a volt tanítványok (Kristófi János, Vesselényi Tibor, Kirner Ferenc, Galambos Ferenc, Pásztai Ottó, Závodszky Edith, Szutor Mihály, Tichy Béla, Hoványi Judit és Exc. Tempfli József) is. A narrátor szerepét Török Sándor vállalta el, illetve hangját adta Dobos Imre, Varga Vilmos és F. Bathó Ida színművész, valamint Ft. Fejes Anzelm premontrei apát is. A filmet, ezúttal román felirattal, október 27-én, szerdán 18 órakor ismét levetítik. Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro 2011. március 13.Út a vértanúsághozA tavaly októberben boldoggá avatott, 1953. október 2-án a nagyenyedi börtönben mártírhalált halt egykori váradi püspökre, Bogdánffy Szilárdra emlékeztek születésének századik évfordulója alkalmából március 11-én, péntek délután és szombat délelőtt a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye papjai a meghívott vendégekkel és a hívekkel együtt. Pénteken a vértanú püspökért tartottak vesperást a váradi székesegyházban; a közös imádságon közreműködött a Szent László Kórus Balogh Mihály karnagy vezényletével. Szombaton a római katolikus püspöki palota dísztermében tartottak jubileumi emléknapot. Akár az előző estire, erre az eseményre is sokan érkeztek: a váradi egyházmegye papjain kívül – akik közül megemlítjük Tempfli József nyugalmazott megyés püspököt, illetve Fodor József általános helynököt – jelen volt két vendégpüspök is, Schönberger Jenő szatmárnémeti és Martin Roos temesvári főpásztorok. A görög katolikus egyházat Virgil Bercea képviselte, Sofronie Drincec ortodox püspök küldötteként pedig Cristian Rus, a váradi görög keleti püspökség vikáriusa jelent meg. Az egyházmegye szerzetesrendjei is képviseltették magukat: Fejes Rudolf Anzelm premontrei prépost prelátus és néhány vincés nővér is megtisztelte jelenlétével az eseményt. Böcskei László megyés püspök házigazdaként köszöntötte a jelenlevőket, beszélt a mártíromságot vállalt Bogdánffy Szilárd életútjáról és üldöztetéséről, kiemelve, hogy a boldoggá avatott püspök emlékének ápolására elsősorban a mai embereknek van szükségük, ugyanis így szembesülnek azzal a múlttal, amely egyértelműen igazolja, hogy Isten útját, azaz az emberség és a szeretet útját kell követni minden akadályoztatás ellenére. Kifejtette, hogy XVI. Benedek pápa Bogdánffy boldoggá avatásával követendő példát mutatott arra, hogy a múlt bűneit nem szabad elfeledni, azonban ezt nem bosszúállásként kell kezelni, hanem – Jézus tanításait követve – hálás szeretettel kell emléket állítani azoknak, akik hitükért, népükért merték vállalni a halált is. Így az egykori mártírok emlékének ápolása nemes és szent hagyaték marad, amiből erőt meríthet a mai modern és gyakran kusza világ embere is. A püspöki köszöntőt követően előadások hangzottak el Bogdánffyról. Tempfli Imre egyháztörténész Történelmi kép című előadását a nagykárolyi Resszer Mihály atya olvasta fel. A kommunista korszak egyházellenes politikájában szó szerint élet-halál harc folyt a papság és a kommunista rémterror végrehajtó-apparátusa között, amelyben az üldözöttek mindig a papok és az istenhívő emberek voltak, derült ki az igen érdekes előadásból. Másodikként Lakatos Attila történész kapott szót, aki Bogdánffy Szilárd életútja címmel próbálta megismertetni a jelenlevőkkel annak a kutatómunkának az eredményét, érdekességét, amelyet aközben tapasztalt, míg a mártír püspök életéről készült dokumentumfilmjéhez keresett adatokat. Ez az előadás sajnálatos módon túl hosszúra és kissé csapongóra sikerült, elmondhatjuk, hogy a kevesebb bizonyára több lett volna. Ezt igazolja az a tény is, hogy a beszámoló alatt a jelenlevők közül többen elvesztették türelmüket, s távoztak a rendezvényről. A majd kétórás beszéd után három tehetséges fiatal, Costin Ágnes, Oláh Boglárka és Bogdan Cocora adott elő komolyzenei számokat. Ezután Emődi Tamás levéltáros Titkosszolgálati dokumentumok címen értekezett, Kovács F. Zsolt, a püspökség irodaigazgatója pedig Bogdánffy Szilárd Szinoptikus apokalipszis című doktori disszertációját ismertette. A jubileumi emléknap utolsó eseményeként bemutatták a mártír püspök tiszteletére összeállított emlékkötetet, melynek címe: Út a vértanúsághoz. A kivitelezésében is igényes, kétkötetes művet a váradi római katolikus püspökség adta ki. Böcskei László rövid ismertetőt tartott a könyvről, megköszönve mindazok munkáját, akik segítették a püspökséget abban, hogy a beatifikáció magasztos emlékű eseménnyé váljon az egyházmegye hívei számára. A rendezvény végén az emlékkönyvet 100 lejes áron meg is lehetett vásárolni. Szőke Mária, Reggeli Újság Út a vértanúsághoz: Bogdánffy Szilárd emlékkötet: I-II /szerkesztette Emődi András/ – Nagyvárad: Római Katolikus Püspökség: Varadinum Script Kiadó, 2011 Erdély.ma 2011. június 12.Hõssé, vértanúvá, Isten bajnokává lettA Hám János Római Katolikus Iskolaközpont dísztermében tartották a Scheffler Jánosról szóló, könyv- és filmbemutatóval egybekötött szimpóziumot. Nm. Ft. Schönberger Jenõ szatmári- és Nm. Ft. Böcskei László nagyváradi megyéspüspök, Ft. Johann Dirschl temesvári általános helynök, Nt. Kovács Sándor szatmári református esperes, a szatmári egyházmegye papsága, megyei és városi elöljárók, valamint a hívek jelenlétében tartották szombaton délelõtt tizenegy órától a Scheffler János vértanú püspökrõl szóló szimpóziumot. A rendezvény két most elkészült könyv, valamint egy, a püspökrõl szóló film bemutatására is lehetõséget adott. A szimpózium kezdéseként Schönberger Jenõ püspök köszöntötte az egybegyûlteket és emlékezett nagy elõdjére. Mint elmondta, kimondhatatlan nagy öröm és büszkeség, hogy olyan valakire emlékezhetünk, akit a világegyház méltónak talált arra, hogy a boldogok sorába iktassa és példaképként állítsa a huszonegyedik század keresztényei elé. Isten Szolgája Dr. Scheffler János, Szatmár vértanú püspöke és Nagyvárad apostoli kormányzója rendkívül nehéz idõben volt egyházmegyénk rendkívüli adottságokkal megáldott püspöke. Nagy tehetség, hatalmas munkabírás, következetesség, szilárd jellem, imádságos hit, és az Isten iránti feltétlen hûség, bizalom és engedelmesség jellemezte. (.) Háború, deportálás, ínség, üldözés volt a mindennapi gondja, pedig többre lett volna hivatott. De õ éppen ezek között tudott a legnagyobbá lenni: hõssé, vértanúvá, Isten bajnokává. A rendezvényen Dr. Bura László tartott elõadást Scheffler János életérõl, mártíromságáról. Ebben, a vértanúság tudatos vállalását emelte ki: A szabadságától hitéért, a hitéhez való hûségéért fosztották meg. Tudatosan vállalta a kényszerlakhelyen, majd a börtönben elszenvedett fizikai és lelki szenvedéseket. A börtön embertelen körülményei között bekövetkezett halálát az egyház vérontás nélkül elszenvedett vértanúságnak tekintette. (.) János püspök nem alkudozott, álláspontját világosan, tömören közölte: ,Szívesen feláldozom az életem is, de a hitemet nem adom.' Kényszerlakhelyre internálták, eltiltották az emberekkel való minden kapcsolattól, majd letartóztatták, s a politikai rendõrség hónapokon keresztül vallatta, szövögetve a zsarolását, megtörését célzó koncepciós pert. Párt- és állami vezetõk próbálták meggyõzni, azonnali kiszabadulását ígérték, ha elvállalja a gyulafehérvári püspöki hivatalt és olyan egyházat vezet, amilyet a hatalom kíván. Türelemmel, alázatos fejhajtással fogadta és viselte el a szenvedéseket. Isten pedig elfogadta áldozatát, megkapta cserében a legnagyobb adományt, az egészen elégõ áldozattá válás, a vértanúság adományát. Az elõadást követõen Ft. Ilyés Csaba ugocsai esperes mutatta be a két újonnan megjelent könyvet, így a Dr. Bura László által írt Boldog Scheffler János címû könyvet és a püspök utazásainak élményeit rögzítõ Szatmártól Chicagóig - Barangolásaim a szatmári svábok õshazájában címû útirajzot. Visszaemlékezett az eddig megjelent, Scheffler János által írt és róla szóló könyvekre, majd az újak jelentõségét tárgyalta. Mint mondta, a Boldog Scheffler János címû könyv folytatja a 2004-ben megjelent könyv gondolatszerkesztését, többször idéz a leendõ boldog soraiból, külön kiemeli, hogy Scheffler János folytonosan Isten akaratának megismerését kereste életében. A könyv rámutat: vértanúságát tudatosan vállalta, hogy életáldozata a hithez és a Szentszékhez kitartó hûségre és bátorságra ösztönözze a híveket és a papságot. Reméljük, hogy a könyv eléri célját, minél ismertebbé teszi Scheffer püspök életét, lelkiségét és tanítását. A Szatmártól Chicagóig - Barangolásaim a szatmári svábok õshazájában címû, Scheffler János által írt útirajzzal kapcsolatban kiemelte, ez két különbözõ írásnak egy kötetben való megjelentetése. Scheffler püspök úr a nemzetközi eukarisztikus kongresszus rendszeres résztvevõje volt, így jelen volt Chicagoban, Bécsben, Chartagoban, Dublinban, Budapesten. A most megjelent könyv amerikai útjának a beszámolója, illetve a sváb õshazában tett látogatásának az emlékeit örökíti meg. Ezen utak csaknem száz évvel ezelõtt voltak, 1926-ban és 1927-ben, a kiadványnak mégis van idõszerûsége, hiszen az olvasó megtapasztalja boldogemlékû püspökünk írói képességét, közvetlenségét és hitéletét. Ilyés Csaba kiemelte, a most megjelent könyvek is rámutatnak, hogy vannak a mi korunknak, városunknak és egyházmegyénknek is szentjei, mártírjai. Hiszen nem csak Scheffler püspök egykori nagyságát mutatják be, hanem a vele kapcsolatban levõ paptársai, sõt hívei helytállását, emberi nagyságukat. A püspök nagysága nem csupán a meghurcoltatások bátor vállalásában mutatkozik meg, hanem a tõle származó írásokból sokszor sugárzó közvetlenségébõl is. A könyvek bemutatása után vetítették le a Püspökség megrendelésére 2011-ben forgatott Estote perfecti, Estote perfectores címû filmet. A Lakatos Attila, Balla Tünde, Villányi Zoltán és Kirsch Norbert által készített kétórás dokumentumfilm Scheffler János életének bemutatásán túl lelkigyakorlataiból, leveleibõl is idéz. Alakjának megjelentetése mellett feltárja a püspök gondolatait, szándékát, hogy papjait és híveit a tökéletesség - Isten keresésére vezesse. Nm. Ft. Schönberger Jenõ püspök a filmbemutató után szólt újra a jelenlevõkhöz, amikor a közelgõ Pünkösd aktualitásában tekintett Scheffler püspökre: Pünkösd a Szentlélek �?risten kiáradása, ami annak a csodának a megtörténését eredményezte, hogy Krisztus már nem olyan formában van köztünk, mint annak idején életében. Isten a Lelke által tesz alkalmassá embereket, a hozzá hasonlóvá válásra, valamint annak bizonyítására, hogy Jézus köztünk él. Így vált Scheffler püspök is Jézushoz hasonlóvá. erdon.ro 2011. június 17.Könyvek íródtak, és film is készült Scheffler JánosrólKönyv- és filmbemutatóval egybekötött szimpóziumot tartottak a júliusban boldoggá avatandó volt szatmári püspök, Scheffler János életérõl és munkásságáról. A múlt szombati rendezvényen a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont dísztermében Schönberger Jenõ szatmári püspök mellett megjelent Böcskei László nagyváradi megyéspüspök, valamint Johann Dirschl temesvári általános helynök. A jelenlévõket Schönberger Jenõ köszöntötte, néhány szóban méltatva elõdje tevékenységét. Kifejtette: Scheffler János egy rendkívül nehéz idõszakban volt a szatmári egyházmegye püspöke, akit tehetség, hatalmas munkabírás, következetesség, imádságos hit és az Isten iránti feltétlen hûség jellemzett. Bura László helytörténész Scheffler János mártíromságáról beszélt, hangsúlyozva, hogy a vértanúságot tudatosan vállalta. Elmondta: a börtön embertelen körülményei között bekövetkezett halálát az egyház vérontás nélkül elszenvedett vértanúságnak tekinti. Bura László beszélt a kényszerlakhelyen eltöltött idõszakról, arról, amikor eltiltották az emberekkel való érintkezéstõl, a letartóztatásról, a politikai rendõrség vallatásáról, kínzásairól, a koncepciós perrõl. Ezt követõen Ilyés Csaba ugocsai esperes mutatott be két közelmúltban megjelent könyvet. Bura László Boldog Scheffler János címû munkájában a vértanú püspök életét, lelkiségét és tanítását kívánja jobban megismertetni a közönséggel. A másik kötet, melynek címe Szatmártól Chicagóig - Barangolásaim a szatmári svábok õshazájában lényegében a püspök élményeit rögzítõ útirajz, mely Scheffler János néhány írását tartalmazza. A könyvbemutatók után levetítették a szatmári püspökség megrendelésére 2011-ben forgatott Estote perfecti, Estote perfectores címû filmet. A Lakatos Attila, Balla Tünde, Villányi Zoltán és Kirsch Norbert által készített kétórás dokumentumfilm Scheffler János életét mutatja be. A szimpózium agapéval ért véget a püspöki palota dísztermében. Babos Krisztina Krónika (Kolozsvár) 2011. november 17.A váradiság kősziklájának tárlataSzerda délután a nagyváradi Vizuális Művészetek Galériájában Kristófi János festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás. A nyolcvanöt éves Kristófi János számos rokona, barátja, ismerőse, tisztelője jelent meg szerda délután a nagyváradi Fő utcai vizuális galériában, ahol a festőművész alkotásaiból összeállított tárlatot nyitotta meg Jakobovits Márta kerámiaművész, aki elöljáróban elmondta, hogy a váradiak számára nagyon sokat jelent Kristófi János és munkássága. Az alkotót és életművét Balla Tünde méltatta, a magyarul felhangzó laudáció szövegét Lakatos Attila olvasta fel román nyelven. A méltatásban többek között elhangzott: „Kristófi Jánosművészetének tudatosan vállalt hitvallása, hogy a hétköznapokat leporolva teremtse újra szűkebb pátriánkat, ezért avattuk őt Nagyvárad és a bihari táj festőjévé, ám ő ennél sokkal több: térben és időben behatárolt létünk lelke, lelkiismerete, akinek a képeiről bármikor vissza lehet csalogatni egy idilli Várad derűs vagy borús hangulatait, az üdén zöld falusi tájból égnek szökő istenházák megtartó erejét. (…) Ez idő tájt a váradiság egyik kősziklája, megkérdőjelezhetetlen bástyája kitekert értékrendű életünknek.” Elhangzott, hogy a művész hosszas betegségből épült fel, és azóta újra alkot, továbbá a most megnyitott tárlat harminc Kristófi festménye az alkotó munkássgának mintegy keresztmetszetét adja. Egy szeretett művész A tárlaton jelen volt Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere, aki beszédében elmondta: „nagy öröm számunkra az, hogy Kristófi Jánost ünnepelhetjük”. Az alpolgármesterasszony bevallotta, hogy a városházi irodájának falán van egy Kristói alkotás, és rátekintve mindig erőt merít az abból sugárzó energiának köszönhetően. „Ajándék számunkra minden Kristófi alkotás” – tette hozzá Biró Rozália, kiemelve Kristófi János példaadó alkotói és emberi nagyságát, majd köszönetet mondott a művész családjának, amiért mindvégig támasza volt a művésznek hosszú alkotói pályája során. Beszéde végén az elöljáró ajándékot nyújtott át a művésznek, majd Kosza Ágnes egy J.S. Bach hegedűdarabot játszott el. Végezetül maga az ünnepelt szólt a megjelentekhez: „Nagy megtiszteltetés számomra ez a kiállítás, és nagyon boldog vagyok, mert érzem hogy szeretnek engem Nagyváradon” – fogalmazott. A tárlat november végéig látható a Fő utcai galériában. Pap István erdon.ro 2012. december 27.Párhuzamos történelmek NagyváradonA párhuzamos történetírásnak tudható be, hogy Nagyvárad jövőre olyan 900 éves jubileumot ünnepel majd, aminek valós jelentősége alig van. Lakatos Attila történész azt mondja, a magyar, illetve a kommunizmus időszakában meggyökeresedett román történetírás között alig van átjárás, jobbára a fiatalabb román történészgeneráció tagjaival lehetséges a párbeszéd. Kettős történelem. Különböző időpontokra teszi Nagyvárad alapítását a magyar, illetve román történetírás Évzáró sajtótájékoztatóján jelentette be Ilie Bolojan nagyváradi polgármester, hogy 2013-ban Várad első írásbeli említésének 900. évfordulója lesz, és az alkalomra több rendezvényt is szervez majd az önkormányzat. Az évforduló jelentőségéről kérdeztük Lakatos Attilát, a Körösvidéki Múzeum munkatársát, aki érdekes aspektusokra mutatott rá a jubileummal kapcsolatban. Elmagyarázta: egy Könyves Kálmán által kiadott, 1113-as keltezésű oklevél említi Várad akkori püspökét, Syxtust, ebből tehát kiviláglik, hogy a város akkor már létezett. A bökkenő csak az, hogy egyébként történelmi forrásokból tudvalevő: Várad akkor már harminc éve erődített, egyházas hely volt, ráadásul első püspöke nem is Syxtus, hanem megkoronázásáig maga Könyves Kálmán volt. Szent László uralkodásának második felében, az 1080-as években már prépostságot, káptalani székhelyet hozott itt létre, emiatt tisztelik őt a váradiak a város alapítójaként. Magát Syxtust, a második ismert váradi püspököt ugyanakkor szintén nem a hivatkozott 1113-as dokumentum említi először, hanem 1003-ra és 1111-re vonatkozó források is, ám ezeknek eredeti változatai elvesztek, és már csak a szakirodalomból lehet tudni a létezésükről. Ráadásul Várad a 11. század végén nem légüres térben megszülető, új magyar közigazgatási központ volt. Ezt a szerepét az első bihari püspökség és az Árpád-ház trónörökösei számára fenntartott hercegi tartomány Szent István-i alapítású székhelyétől, a bihari ispánsági vártól vette át. Ezt azonban a román történetírás inkább csak a Béla király krónikásának képzeletében létező Ménmarót fejedelem 9. századi földváraként hajlamos nyilvántartani – fogalmazott a történész. Szocialista törekvések Lakatos Attila szerint épp a fentebb említett tény eredményezi, hogy a 70-es, 80-as évek szocialista román történetírása csak az 1113-as dokumentumot fogadja el hitelesként, és ezt tartja Várad város formájában való fennállása első bizonyítékának. Mint elmagyarázta, abban az időben a román történelmi kánonban olyan tendencia uralkodott, ami arra irányult, hogy a magyarok Erdélyben való jelenlétét minél későbbre tolja – vagyis azt szerették volna bebizonyítani, hogy a magyar hagyományokkal és a magyar történetírás tanúságaival ellentétben a magyarok nem a honfoglaláskor, hanem sokkal később jelentek meg itt. „Olyan dokumentumokat kerestek, amelyekkel minél későbbre datálhatják a magyar városok alapítását. Az 1113-as adat volt a legkésőbbi olyan, amit már nem tudtak letagadni, hiszen mai napig létezik. Ezért hagyták figyelmen kívül a korábbra mutató bizonyítékokat” – fejtette ki a szakember. Kimaradt jubileum Lakatos Attilát arról is kérdeztük, hogy amennyiben jövőre valóban jubileumi rendezvényeket szervez majd az önkormányzat, a magyar közösség számára ez milyen jelentőséggel bír majd. „Nem az évszám a lényeg, hanem az, hogy milyen tartalommal töltik majd meg a jubileumot. Erre a dokumentumra is lehetünk éppoly büszkék, mint bármelyik másikra, de ha csak egy vársáncbeli popkoncert jelzi majd az évfordulót, már nem érte meg” – fogalmazott a szakember. Hozzátette: biztos benne, hogy a polgármester nem szándékosan keresett álságos évfordulót, hiszen elég volt felütnie bármilyen román nyelvű történelemkönyvet, biztosan benne volt a dátum mint első említés. A történész ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet: épp a lassan véget érő 2012-es esztendőben ünnepelhetett volna Várad egy kevésbé kerek, ám a polgármester által említettnél sokkal jelentősebb évfordulót: 320 éve, 1692-ben szabadult fel a török hódoltság alól, ez az évszám tehát a modern Várad megalakulását jelzi. Sárközi: más városnapot! Sárközi Zoltán RMDSZ-es városi önkormányzati képviselőt, a kulturális bizottság tagját arról kérdeztük, ellenzékbe szorult frakciója milyen állásponton lesz a jövő évi rendezvényekkel kapcsolatban. Kijelentette: magyarként épp az RMDSZ a legérintettebb ebben a kérdésben, a városvezetőségnek tehát egyértelműen partnerként kell majd kezelnie a frakciót, amennyiben komolyan veszi az évfordulót, s ha ezt nem teszi meg, a jubileumi rendezvények „hiteltelen öntömjénezéssé” válnak. „Először is azt kellene elismerni, hogy Várad majd’ ezer éves település” – fogalmazott Sárközi. Hozzátette: amennyiben az önkormányzat valódi kapcsolatot szeretne létesíteni a város lakosságának negyedét kitevő magyar közösséggel, első lépésben a város napját kellene más dátumra helyezni, olyanra, ami senkit nem sért. Jelenleg ugyanis október 12-ét tartja a város ünnepének a váradi románság – ez a dátum a román és a szovjet hadsereg 1944-es váradi bevonulását jelzi, tehát a város magyar közössége számára egyértelműen nem ünnep. „Nem kell ezer évet visszamenni az időben, amíg a közelmúlt problémáit nem oldjuk meg” – jelentette ki a tanácsos. Azt, hogy a jövő évi jubileumnak pontosan milyen programja lesz, egyelőre nem tudni, a polgármester csak annyit mondott, hogy egész évben szerveznek majd ehhez kapcsolódó rendezvényeket. Nagy Orsolya Krónika (Kolozsvár) 2013. május 20.Kettős könyvbemutató a PKE-nA Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) két oktatójának, Boros Konrád Erzsébetnek és Csákány Csillának a könyveit mutatták be május 16-án csütörtökön. A Partium Kiadó és a PKE Zeneművészeti Tanszékének közös szervezésében május 16-án kettős könyvbemutatót tartottak. Lakatos Attila a Partium Kiadó vezetője az eseményt megelőzően elmondta, hogy az utóbbi időszakban megszaporodtak a könyvbemutatók, és ez a továbbiakban is így lesz, hiszen a tervek szerint heti egy alkalommal tartanának bemutatókat, amelyeken a Partium Kiadó saját kiadványait és más kiadók termékeit ismertetnék. A Partium Kiadó tíz éve alapult, és 2003-2004 óta rendszeresen könyvkiadással is foglalkozik. A csütörtöki alkalmon a PKE két jeles oktatójának könyvét ismertették. A rendhagyó eseményen a szerzők egymás kötetit méltatták, valamint dr. Angi István zeneesztéta is beszélt a művekről. Elsőként dr. Csákány Csilla mutatta be dr.Boros Konrád Erzsébet Egyházzene történet című könyvét, amelyben történeti adatok mellett zeneelméleti tudnivalók és kotta példák is szerepelnek. Egy zenei intermezzo alkalmával a kötetben példaként felhozott Bach, Verdi és Mozart műveket hallgatták meg a jelenlevők. Mint elhangzott, a könyvet a szakszerűség, olvasmányosság, áttekinthetőség jellemzi, hasznos elméleti és gyakorlati tudnivalókat nyújt mind a hallgatóknak, mind a tanároknak az egyházzenéről. Közös előadás Csákány Csilla Gondolatok a kolozsvári zenei életről című könyvéről Boros Konrád Erzsébet beszélt, aki elmondta, hogy a kötet 26 helyszíni tudósítást foglal magába az elmúlt fél évtized erdélyi zeneélet terméséből. A zenekritikák a Szabadságban és a Helikonban jelentek meg. Az első kötetes szerző egy útmutatóval indítja könyvét, amelyben „pontokba szedi a zenekritikus feladatait, segítséget (és biztatást) nyújtva a véleményformálás készségének fejlesztésében”- áll a könyv előszavában. A témák palettája nagyon színes és szerteágazó: opera, balett, hangverseny, előadói est, orgonakoncert, filharmónia koncertek, a szerző a kolozsvári magyar és román intézmények teljes zenei termését lefedi kritikáival. Boros Konrád Erzsébet végezetül hozzátette, hogy a szerző a kötettel a diákokat is biztatja véleményük megfogalmazására és bátor kinyilatkoztatására. Angi István az eseményen elmondta, hogy mind a két kötet hézagpótló. Az egyházzene történet hazai termése most kiegészülhet Boros Konrád Erzsébet kötetével. Csákány Csilla könyvében pedig azenekritika, zenekrónika és a stilisztika területe találkozik hiteles, pontos és jól megfogalmazott írások formájában. A két szerző a bemutató végén egy közös előadással is készült: Boros Konrád Erzsébet énekelt, Csákány Csilla zongorán kísérte. Nagy Noémi erdon.ro 2013. július 7.Lőporszagú hasonmás kiadványNagyvárad- A Partiumi Keresztény Egyetem és a Partium Kiadó szervezésében pénteken délután rendhagyó könyvbemutatót tartottak a várban, Szalárdi János emlékiratának hasonmás kiadását ismertették. Az alkalomhoz illő helyszínen és környezetben, jelentős érdeklődés mellett, a nagyváradi várban mutatták be azt a „Várad Várának az Pogány Török által megh szállásárul…” című hasonmás kötetet, mely Szalárdi János krónikás emlékiratát tartalmazza Várad 1660. évi veszedelméről. A kiadvány Balla Tünde és Lakatos Attila szerkesztésében, az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) és a Partium Kiadó közös gondozásában jelent meg. Az egybegyűlteket – köztük magyarországi vendégeket – János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora üdvözölte, külön köszönetet mondva Boka László docensnek, az OSZK tudományos igazgatójának a könyvkiadás folyamata során nyújtott segítségéért, valamint a Lakatos-Balla házaspárnak. Felszólalásában Boka László hangsúlyozta: társkiadó a Magyar Nemzeti Könyvtár, és az OSZK őrzi azt a sokak számára eddig ismeretlen, 1662-ből származó kéziratot, melynek hasonmását az olvasók kézbe vehetik. Szalárdi János tulajdonképpen Várad fénykorának a hanyatlását örökítette meg, hiszen az 1660 utáni török hódoltság során a várat kivéve a településen minden elpusztult, ami addig értékes volt a középkorban, így amit ma látunk, már az 1692 utáni újjáépítés eredménye. Arra hívta fel ugyanakkor a figyelmet: a faximilét emellett két remekül felkészült szakember, Balla Tünde és Lakatos Attila tanulmánya, valamint a könyvészet egészíti ki. Ezután Balla Tünde felidézte, hogy a kilencvenes években, miután a katonaság kivonult az erődítményből, milyen gyakran felkereste, és a gyomok közt járva, hogyan képzelődött arról: milyen lehetett fénykorában a vár, például Szent László idején, vagy később, amikor zarándokhellyé vált. Hangsúlyozta: a kézirat tulajdonképpen felvezeti a Siralmas magyar krónikát, és „még lőporszaga van”, szinte érződik a vér és a széttépődött testek szaga. Ének és szöveg Miután az elesett félezer hős várvédő emlékére gyertyát gyújtott Balla Tünde, Lakatos Attila beszélt a tárgyalt korról úgy, hogy a történelemleckét időnként megszakítva, illetve alátámasztva Hunyadi István színművész, a Szigligeti Színház tagja olvasott fel a kéziratból, Zsikó Zoltán, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója pedig korabeli históriás énekeket adott elő. Az emlékezés során szóba került például az a szomorú tény, hogy az ostrom alatt a várvédők kénytelenek voltak felgyújtani saját kezükkel szeretett városukat, de ugyanígy a várba való bezárkózás, a hitlevélről való tárgyalás, a lőporraktár felrobbanása, az asszonyok helytállása vagy a gyalogsági roham is úgymond megelevenedett. Ezután levetítették a váradi vár történetét és egykori kincseit bemutató, Felix Terra. A nagyváradi vár története című dokumentumfilmet, Balla Tünde, Lakatos Attila és Villányi Zoltán alkotását. Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro 2014. március 13.A harmónia maradAngi István zeneesztéta kötetét mutatták be szerda este a szerző jelenlétében a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) dísztermében. A szerda este a PKE dísztermében lezajlott könyvbemutatót az egyetem Zeneművészeti Tanszéke és a kötetet megjelentető Partium Kiadó szervezte. Elöljáróban Lakatos Attila, a Partium Kiadó igazgatója elmondta, hogy Angi István az az erdélyi magyar értelmiségi, akihez mindig vissza lehet térni tanulni, illetve ő volt az, aki a kezdetektől fogva segítette a váradi felsőfokú oktatási intézményt. Hozzátette, hogy a zsoltárok és a historikus egyházi ének esztétikájáról írt tanulmányainak megjelentetésével tisztelegnek a 80. születésnapját ünneplő mester előtt. A dr. Fodor Attilával és dr. Csákány Csilla folytatott beszélgetés során Angi István beszélt A harmónia marad című kötet keletkezéstörténetéről. Humoros felvezetésképpen kijelentette: „barátaim unszolása ellenére is megírtam ezt a könyvet”. A szerző az egyházzenéről fejtette ki véleményét, kijelentve, hogy az egyházzene nem is zene, hanem az imádságnak egy formája, amellyel nagyon közel kerülünk az égiekhez. Szóba került az áhitatesztétika, ebben a vonatkozásban Angi István megkülönböztet földi és égi áhitatot, ez utóbbi az, amikor mi emberek próbálunk meg kapcsolatot teremteni a transzcendenciánkkal. Hozzátette, hogy az áhitatesztétika megértésének origója a kodályi paradigma, ezen belülis legfőképp a Psalmus hungaricus című kompozíciója. A könyv címéről szólva Angi István elmondta, hogy az egyfajta reményt fejez ki, majd humorosan megjegyezte: „azt mégsem adhattam címnek, hogy A harmónia marad, ha ti akarjátok”. Az esten dr. Fodor Attila egy román kollégáját idézve a román zeneesztétika megalapítójaként méltatta Angi Istvánt, aki olyan nagyszabású rendszeresztétikát hozott létre a zene területén, amilyenre őelőtte még nem volt példa magyar nyelterületen. A beszélgetés során Kodály Zoltán kompozíciókkal fellépett a Partiumi Énekkar és a Partiumi Énekkar Öregdiák Kórusa, előbbiek a 33. és a 12 számú genfi zsoltárt, utóbbiak a 121. és az 50 Genfi Zsoltárt adták elő. Végezetül János Szabolcs a PKE rektora szólt az egybegyűltekhez és a szerzőhöz, bevallva azt, hogy egyetemi hallgatóként mindig irigyelte azokat a kollégáit, akik olyan tanároktól tanulhattak, mint Angi István, ugyanakkor egyetemi tanárként is irigykedett azokra a tanszékekre, amelyeken olyan mesterek tevékenykednek, mint Angi István. Az esemény zárásaképpen Angi István dedikálta kötetét az érdeklődőknek. Pap István erdon.ro, 2014. szeptember 23.Az űrlap aljaIrodalmi séták és beszélgetések Ady Endre, Juhász Gyula és József Attila A Holnap városában címmel irodalomtudományi konferenciát tartottak a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen szeptember 18-20. között. A jeles eseményt a József Attila Társaság (JAT) és a PKE Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszéke közösen szervezte. A háromnapos rendezvény során neves irodalomtörténészek és ifjú, tehetséges doktoranduszok tartottak előadásokat, cseréltek eszmét a különféle témakörökben. A konferencia első napján a zömmel Magyarországról érkezett vendégek egy irodalmi sétát is tettek Várad szívében Lakatos Attila régésznek, a Partium Kiadó igazgatójának a szakavatott kalauzolásával. Az irodalmi séta végén a jelenlévők megkoszorúzták a József Attila-szobrot, Wagner Nándor alkotását. A szobornál Tverdota György, a JAT elnöke mondott beszédet. Az esemény második napján pedig Csucsára látogatott el a társaság, hogy megtekintsék a Boncza-kastélyt, az Ady-emlékkiállítást és az Octavian Goga Múzeumot. A konferencia végén Tverdota György mondott záróbeszédet. Egyebek között szólt arról, hogy mindhárom költőnél – Ady Endrénél, Juhász Gyulánál és József Attilánál – közös nevező volt a modernség akarása, az értékek átértékelésére való hajlandóság. Hozzáfűzte: a mostani konferencia nagy erénye, hogy erőteljes volt a fiatal korosztály jelenléte is. T. H. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2014. december 30.Jobb az Úrban bízniA Csiha Kálmán életéről szóló dokumentumfilm marosvásárhelyi premierjéről Rendhagyó és igencsak érdekes karácsonyutói istentiszteletnek adott otthont szombat délután a Gecse utcai Kistemplom. Ekkor mutatták be – a nagy sikerű Bihar megyei premier után – Marosvásárhelyen először a Jobb az Úrban bízni című dokumentumfilmet, amely dr. Csiha Kálmán református püspök (1929-2007) életét mutatja be olyan szemszögből és megközelítésből, ahogyan azt csak a mellette élők, a család, a barátok láthatták. A 2007-ben elhunyt lelkipásztor, a XX. század végének, XXI. század elejének magyar vándorprédikátora életéről több film is született eddig, e legutóbbit a Pro Semjén Egyesület megbízásából debreceni és nagyváradi forgatócsoport készítette – világszínvonalú minőségben. Az Érsemjén melletti családi birtokon, a Barantón született Csiha Kálmán életének szerves részét képezte Marosvásárhely, több évtizeden keresztül élt és tevékenykedett itt a Vártemplom segédlelkészeként, a Szabadi úti templom, majd a Gecse utcai Kistemplom papjaként, később espereseként. Az első bemutatót egy további is követi majd Marosvásárhelyen, de a család ragaszkodott hozzá, hogy a premiernek a néhai lelkipásztor annyira szeretett Kistemploma adjon otthont. A délután 6 órai istentiszteleten Lakatos Péter lelkipásztor Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt leveléből idézett, majd a rövid áhítat után elmondta: a film címe nagyszerűen összefoglalja mindazt, amire készítői vállalkoztak. – Csiha Kálmánnal kapcsolatban mindenkinek más személyes emlékei, gondolatai vannak, amelyek sokkal élőbbé teszik őt ma is. Rá emlékezünk e dokumentumfilmen keresztül. A DTV által készített, Vojtkó Ferenc felelős szerkesztő, valamint Balla Tünde és Lakatos Attila szerkesztők rendezte alkotás történetét Nagy Emese, Csiha Kálmán lánya ismertette. – A film elkészítésének ötletével több mint egy éve keresett fel Csorba Sándor, a Pro Semjén Egyesület elnöke, az alkotás producere. Az egyesület a Bihar megyei Érsemjént képviseli, ide tartozik a Barantó, ahol édesapám született. Az egyesület szép és hasznos munkát végez, amelynek eredményeként Érsemjénben többek között megvalósult az emlékház, amelyben a helység három nagy szülötte – Kazinczy Ferenc, Fráter Lóránd és Csiha Kálmán –emlékére rendeztek be emlékszobát, és az emlékpark, ahol szobraik állnak. Csiha Kálmán mellszobra a marosvásárhelyi Hunyadi László szobrászművész munkája, másolata a Vártemplom gótikus termében látható. Az egyesület pályázatot nyújtott be Magyarország elnöki hivatalához, a pályázatot megnyerte, így elkészülhetett a debreceni és nagyváradi szakemberekből álló stáb munkájaként a dokumentumfilm. Az alkotás édesapámnak azt az arcát igyekszik bemutatni, amit nem ismertek azok, akik csak a szószéken látták őt. Fényképek, dokumentumok, interjú- és prédikációrészletek segítségével mutatja be azt a hosszú utat, amit végigjárt. Úgy érzem, hogy ez a film valóban teljes képet nyújt róla, és akik nem ismerhették, azok előtt is kirajzolódik az az őszinteség, tűz és hit, ahogyan élt és szolgált. Akik pedig ismertük őt, érezzük úgy, hogy itt van közöttünk – mondta Nagy Emese, majd a szépszámú közönség jelenlétében elkezdődött a film, amely végigkíséri Csiha Kálmán életútját: a családfától és a Barantóról indul ez az út, majd következnek a nagyváradi iskolai évek, a szülők kitelepítése és csíkszeredai kényszerlakhelye miatti magány és nélkülözés, Kolozsvár és a református teológia, a szerelem és esküvő, az arad-gáji első gyülekezet, majd letartóztatás, és az 1957-es, koncepciós Fodor- perben tízévnyi szigorított börtönre ítélés. Marosvásárhely, Szamosújvár, Jilava, Periprava börtönei és munkatáborai, felesége, Csiha Emese helytállása, majd a szabadulás és a boldog családi évek Gógánban és Gógánváralján, utána Marosvásárhely és a gyülekezetek önállósulása – szervezői munkásságának köszönhetően tíz egyházközség lett az addigi négyből. 1989 felejthetetlen pillanata, amikor – a még igencsak kérdéses kimenetelű forradalom kezdetén – meghúzatta a Kistemplom harangjait, és a szabadságát kivívni induló tömeg letérdelt a Gecse utca kockakövein. Püspökválasztás Kolozsváron és az egyház ingatlanjainak visszaszerzési folyamata, a református kollégiumok újraindítása és új templomok, gyülekezeti házak, diakonisszaképzők, központok megvalósítása: tízévnyi püspöki szolgálata alatt 218 új ingatlan épült (azt mondta akkoriban: Ha nem adják vissza, ami a miénk volt, építünk helyettük újakat – a szerk.). Szeretett feleségének halála, nyugdíjba vonulása és utazásainak kezdete, amelyek során a negyvenhárom országba szétszórt magyarság vándorprédikátoraként szolgálta nemzetét. Majd újra a Barantó és az utolsó, megrendítő nap. Mindez interjúkon, történeteken, fényképeken, dokumentumokon, filmfelvételeken keresztül állt össze letisztult, teljes és minőségi alkotássá, amely dokumentumértékén túl ismét megidézte a néhai püspök, Marosvásárhely szeretett lelkésze emlékét. Miklóssy Népújság (Marosvásárhely) 2015. március 21.Arcok egy régi VásárhelyrőlBemutatták a Csiha Kálmán életéről szóló dokumentumfilmet Teljes telt ház, ismerősök sokasága, családias hangulat, igazi közösségérzés – mindez jellemző volt a szerda esti eseményre: ekkor mutatták be Marosvásárhelyen a Csiha Kálmán néhai református püspök életéről szóló, Jobb az Úrban bízni című dokumentumfilmet. A premiert egy előbemutató előzte meg, amelyre tavaly decemberben, Csiha Kálmán egykori szolgálati helyén, az általa oly nagyon szeretett Gecse utcai Kistemplomban került sor – erről szóló tudósításunkat a korábbiakban olvashatták. A márciusi premiernek a Kultúrpalota kisterme adott otthont, du. 6 órakor már tűt sem lehetett leejteni a teremben. A filmvetítés előtt, az est felvezetőjeként Ötvös József lelkipásztor állt a kisterem színpa-dára, aki elöljáró beszédként elmondta: úgy gondolja, hogy Csiha Kálmán és azok, akik a filmen láthatók, különleges nemzedéket alkottak. – Mi vagyunk a következő generáció, és a mi feladatunk, hogy ne merüljön feledésbe a nemzedék, amelynek talán legmarkánsabb alakja volt. 1988-ban, a kommunizmus utolsó előtti évében Vásárhelyen nyolc református gyülekezet volt, négy, egykoron politikai fogoly lelkipásztorral: Fülöp Dénes, Csiha Kálmán, Varga László és Bustya Dezső. Úgy gondolom, hogy Csiha Kálmán itt, Marosvásárhelyen volt igazán boldog, itt vált igazi személyiséggé. Eleve elrendelés volt ez, és amikor az egyházmegyétől Marosvásárhely díszpolgárának kellett javasolnunk valakit, egyöntetűen őt választottuk. Ha jól emlékszem, egyszerre kapta Csíky Boldizsárral és Lohinszky Loránddal a kitüntetést. Irigylésre méltó felállás – igazi erdélyi panteon. Ha valaki közismertté válik, elkerülhetetlenné lesz az összehasonlítás. Nagy elődei közül őt Makkai Sándorral hasonlították össze, és kiállta a próbát. Hite, kedvessége és bátorsága legendás volt. Büszkék voltunk rá. Balla Tünde, a film szerkesztője elárulta, az Érsemjén melletti Barantón, az államtól visszaszerzett régi családi birtokon ismerte meg az akkor már nyugalmazott püspökként élő Csiha Kálmánt, ott készített vele interjúsorozatot. – Az ismeretség, az életrajzi adatok sokasága sokat segített ugyan, de ezt a filmet maga Csiha Kálmán szerkesztette. Az én dolgom annyi volt, hogy az önéletrajzi írásai, a prédikációi és az ismerősök, barátok, családtagok csodálatos reflexiói alapján összerakjam a filmet. Köszönöm a családnak, hogy rendelkezésünkre bocsátották a féltve őrzött Csiha- hagyatékot, és remélem, hogy a film végén Önök is ugyanolyan meghatódva állnak majd, ahogyan mi álltunk a vágóasztal mellett. Mert azt hiszem, Csiha Kálmán mindenkit megváltoztatott, akivel kapcsolatba került. Csorba Sándor, a Pro Semjén Egyesület elnöke, az alkotás producere hozzátette, úgy érzik, tartoznak Csiha Kálmánnak azzal, hogy hiteles képet fessenek róla, és megőrizzék őt az utókornak. – A Pro Semjén Egyesület 2009-ben alakult abban a faluban, ahol Kazinczy Ferenc, Fráter Lóránd és Csiha Kálmán született. Emléküket mellszobrok és emlékszobák őrzik, a Csiha Kálmán-szoba 2008-ban készült el. Mellszobrát – a filmvetítésen is jelen lévő Hunyadi László szobrászművész alkotását – 2009-ben avattuk. Vannak olyan vállalkozások, amelyeket végigkísér a gondviselés. Ez a film is ilyen, szinte csak papírmunka volt vele. A célunk az volt, hogy Csiha Kálmánt mint embert, barátot, családtagot mutassuk be elsősorban. Mert ő mindig, minden körülmények között a szó legnemesebb értelmében ember tudott maradni – mondta Csorba Sándor, majd elkezdődött a DTV által nagyváradi és debreceni forgatócsoporttal készített, Vojtkó Ferenc felelős szerkesztő, valamint Balla Tünde és Lakatos Attila szerkesztők rendezte alkotás. A Magyarország Köztársasági Elnöki Hivatala és Áder János elnök úr által is támogatott dokumentumfilm végigkíséri Csiha Kálmán életútját: a családfától és a Barantóról indul ez az út, majd következnek a nagyváradi iskolai évek, a szülők kitelepítése és csíkszeredai kényszerlakhelye miatti magány és nélkülözés, Kolozsvár és a református teológia, a szerelem és esküvő, az arad-gáji első gyülekezet, majd letartóztatás, és az 1957-es koncepciós Fodor- perben tízévnyi szigorított börtönre ítélés. Marosvásárhely, Szamosújvár, Jilava, Periprava börtönei és munkatáborai, felesége, Csiha Emese helytállása, majd a szabadulás és a boldog családi évek Gógánban és Gógánváralján, utána Marosvásárhely és a gyülekezetek önállósulása – szervezői munkásságának köszönhetően tíz egyházközség lett az addigi négyből. 1989, majd püspökválasztás Kolozsváron. Az egyház ingatlanjainak visszaszerzési folyamata, a református kollégiumok újraindítása és új templomok, gyülekezeti házak, diakonisszaképzők, központok megvalósítása: tízévnyi püspöki szolgálata alatt 218 új ingatlan épült (azt mondta akkoriban: "Ha nem adják vissza, ami a miénk volt, építünk helyettük újakat" – a szerk.). Szeretett feleségének halála, nyugdíjba vonulása és utazásainak kezdete, amelyek során a negyvenhárom országba szétszórt magyarság vándorprédikátoraként szolgálta nemzetét. Majd újra a Barantó és az utolsó, megrendítő nap. Mindez interjúkon, történeteken, fényképeken, dokumentumokon, filmfelvételeken keresztül állt össze letisztult, teljes és világszínvonalú alkotássá, amely dokumentumértékén túl, akárcsak az előbemutatón, ezúttal is megidézte a néhai püspök, Marosvásárhely szeretett lelkésze emlékét. A vetítést követően Györffy András színművész szavalta el Csiha Kálmán utolsó, Indulás előtt című versét, szép keretet adva ezáltal a telt házas, mégis családias eseménynek – amely alatt ismét megelevenedett a mára szinte teljesen elveszett Régi Vásárhely. Népújság (Marosvásárhely) 2015. március 31.Megújult a székesegyház galériájaCsütörtök óta megújult, impozáns belső berendezéssel várja a látogatókat a nagyváradi római katolikus székesegyház egyházművészeti kiállítóterme. „Fontos odafigyelni azokra az értékekre, amelyeknek örökségét átvettük. Ez az egyházi gyűjtemény nem akármilyen igazolása annak, amit az egyházunk, a híveink, Várad és az itt élők képviseltek, ezelőtt többszáz évvel. A kiállítás ugyanakkor egy módja is annak, hogy megszólítsuk az embereket, hogy a műalkotásokon keresztül kommunikálni tudjunk azokkal, akik tudni akarják, kik vagyunk, mit képviselünk” – fogalmazott a nyitóünnepségen Böcskei László római katolikus megyéspüspök. Mint a főpásztor hozzátette, „fontos, hogy vállaljuk fel ezt a gazdag múltat, és belőle merítve folytatni tudjuk, nem csak az értékek őrzését, hanem az értékek alkotását is”. A tél folyamán teljesen megújult egyházművészeti tárlat anyagát Lakatos Attila, kulturális referens mutatta be a nagyszámú érdeklődőnek. Mint elmondta, a püspökség gyűjteményének alig tíz százalékát tudták kiállítani a rendelkezésre álló helyen. A cél az volt, hogy a négy emeleti teremnek különböző tematikus arculatokat adjanak. Ennek megfelelően az első terem, amelyikbe a látogató belép, a nagyváradi egyházmegye iparművészeti hagyományaiba enged betekintést a középkortól a barokkon át egészen a 19-ik századig. Többek közt itt található az egyházmegye legrégebbi papi ornátusa is, amely az 1730-as években készült és Patachich Gábor kalocsai érseké volt. A második helyiség egy didaktikus terem, amely azokat az ötvösművészeti alkotásokat vonultatja föl, amelyeket az egyház szertartásaiban használnak. A tárlat összeállítói ugyanakkor igyekeztek megmutatni a különböző korokban készült tárgyak stílusfejlődését is. Ennek megfelelően a kiállítás időrendi sorrendben mutatja be a kelyheket, ciboriumokat, füstölőket, tömjéntartókat, ereklye-tartókat, oly módon, hogy aki végighalad mellettük, egy átfogó képet alkothasson az egyházművészet fejlődéséről. A harmadik terem teljes egészében a székesegyház történeti ereklyéinek bemutatására szolgál. Ott helyezték el például a tárlat egyik legérdekesebb, mégis legszerényebb tárgyát, egy apró fa deszkadarabot, ami nem más, mint Benkovics Ágoston, a nagyváradra hazatérő első újkori püspök hordozható oltárköve, amit abban a periódusban használt, amikor még nem volt álló templom Nagyváradon. Ugyanitt tekinthető meg az az ezüst-foglalatú kókuszdióhéj szenteltvíztartó is, amelyet Forgách Pál püspök adományozott a székesegyháznak, amikor felszentelte az épület alapkövetit. Szintén ebben a teremben állították ki azt a gyönyörű zománcbetétes ezüstkeresztet, amelyet az új püspökök felszentelésénél szoktak használni. A negyedik termet teljes egészében Szent László királynak, illetve Szent László kultuszát az újkorban felemelő püspököknek szentelték. A terem központi kiállítási darabja természetesen maga a herma, a Szent László ereklye-tartó, amely a legtöbb érdeklődőt vonzza a galériába. A gyűjtemény hétfőtől szombatig 8 és 17.00 óra között látogatható. Az érdeklődők magyar, román, angol, olasz nyelveken igényelhetnek tárlatvezetést az Egyházmegyei Vallásturisztikai Iroda munkatársaitól. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2015. március 31.Betekintést nyerni a váradi elit világábaNemrég a Bihar megyei levéltárban és a megyei könyvtárban kutatott források után Kulcsár Beáta, aki a budapesti MTA-ELTE Válságtörténeti Kutatócsoportjának a tudományos segédmunkatársa, és a nagyváradi Weiszlovits/Vaiszlovich család történetét tárja fel. Kulcsár Beáta, az MTA-ELTE Válságtörténeti Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa az Erdély Online-nak kifejtette: ahogy az elnevezés is mutatja, a kutatócsoportban a vizsgálatok középpontjában a válság áll, ami azonban nemcsak természeti katasztrófa vagy gazdasági összeomlás, de személyes krízis is lehet. A kutatócsoportban az ő egyik kutatási, egyben doktori disszertációjának témája a Weiszlovits/Vaiszlovich család története, elsősorban Vaiszlovich Emil élete, pályája, melynek számos mozzanata és különösen a vége (munkatáborba került) válsághelyzetként is felfogható. Nem genealógiai kíváncsiságról van szó a részéről, célja inkább az, hogy a Weiszlovitsok gazdasági tevékenységét, a közéletben való részvételét, életmódját, mentalitását, identitását mutassa be. Nagyváradon pedig az ehhez szükséges forrásokat és szakirodalmat tárja fel. – A Weiszlovits/Vaiszlovich család 1945 előtt egy nagyon ismert család volt Váradon, több tagja sikeres üzletemberként tevékenykedett, az egyik oldalon temetkezési vállalkozókat, a másik oldalon pedig egy szállodatulajdonost találunk. A magyar és a román nyelvű források arra utalnak, hogy a két világháború között a Vaiszlovich Emil által birtokolt Fő utcai Park szálló a legnagyobb presztízsnek örvendő nagyváradi luxusszálloda volt, különc tulajdonosa pedig a város határain túl is ismert figura. Váradon a századfordulón, a századelőn nagyon sok tehetséges ember élt és dolgozott, ám míg a zsongó kulturális, szellemi életről sok mindent tudunk, addig a város élénk gazdasági életének fő szereplőiről, a sikeres vállalkozókról, azok tevékenységéről, életviteléről elég hiányos képünk van. Az is kérdésként merül fel, hogy az impériumváltást (1920) követően hogyan változott meg az életük, a pályájuk, és milyen alkalmazkodási stratégiákat választottak az új adottságok között – magyarázta Kulcsár Beáta. A célja nem pusztán az, hogy a család történetét 1944-ig terjedően megírja, hanem az is, hogy a Weiszlovitsok történetén, választásain, küzdelmein, sorsán keresztül a 1920 előtti és utáni nagyváradi elit világába, viszonyaiba, és a város történetébe is betekintést engedjen. Forráshiány Gondot okoz azonban, hogy családi hagyaték nem maradt fenn, és a Park szálló dokumentációját sem találta meg. Lényegében elszórt információkból, a korabeli napilapokban, a szépirodalomban és különböző levéltári dossziékban talált adatokból kell rekonstruálnia a család történetét és a róluk kialakult képet. Ugyanis mivel érdekes, különös figurái voltak Várad korabeli életének (különösen Vaiszlovich Emil), a sajtó sokat foglalkozott velük, közéleti megjelenéseikről, sikereikről és botrányaikról rendszeresen tudósítottak az újságírók. A megyei levéltár különböző fondjaiban még lehetnek rájuk vonatkozó adatok, de a levéltári dokumetumok nagy része sajnos továbbra sem kutatható. Némi segítséget jelent a számára, hogy sikerült felvennie a kapcsolatot két leszármazottal, egyikük egy családfát és fényképeket bocsátott a rendelkezésére. A beszélgetések során pedig mozgósítani próbálta az emlékeket, a család idősebb tagjaitól hallott és a családi “legendárium” részét képező történeteket a Weiszlovitsokról. Ezenkívül a város idős embereivel is kereste a kapcsolatot, azokkal akik esetleg még találkozhattak a család tagjaival. Két olyan idős embert talált, akiknek személyes emlékeik, élményeik voltak Vaiszlovich Emilről. A probléma az, hogy túl későn kezdődött el a kutatás, a szemtanúk, a kortársak, a rokonság nagy része ugyanis a holokauszt és az idő múlása miatt már nincs köztünk. Mivel a szakmán belül létezik kooperáció, olyan kollégákkal is érintkezésbe lépett, akiknél a családra vonatkozóan hasznos adatokat remélt. Ilyen volt például Lakatos Attila, aki saját, gondosan összegyűjtött forrásait a rendelkezésére bocsátotta, és ezzel is segítette a kutatását. Kétfajta modell – Lehetett volna választani más családot is, hiszen Váradon nagyon sok sikeres vállalkozó tevékenykedett. A Weiszlovitsok esetében azonban már az elején kiszúrtam, hogy két viselkedési minta is van a családban: egy visszafogottabb polgári, és egy, a dzsentriéhez közelíthető minta. Ígéretes volt, hogy egy családon belül kétféle életvezetési stratégia is kutatható. Ugyanakkor a választást a véletlen és Vaiszlovich Emil különcsége, regényhősnek ható figurája is befolyásolta. A kutatás ugyanis úgy kezdődött, hogy a Magyar Kisebbségnek az 1930-as években megjelent számait lapozgattam, Vaiszlovich Emil neve pedig többször is felbukkant az ellene folytatott bírósági eljárások és a börtönbüntetések kapcsán. Érdekelni kezdett, hogy ki ez a renitens személy?! Elkezdtem nyomozni utána, s kiderült, hogy nem egy egyszerű bajkeverővel, hanem Várad egyik leggazdagabb emberével van dolgom, aki mögött ekkor már egy nagyon sikeres pálya és egy izgalmas életút állt. A városi közvéleményben 1920 előtt inkább „rosszfiúként” jelent meg, később azonban ez változott: ugyan csodabogárként tekintettek rá, de tiszteletet vívott ki, tekintélyre tett szert. Az ő életén, megítélésén keresztül a korabeli mentalitás és normarendszer, annak változásai is kutathatóak – nyilatkozta Kulcsár Beáta. Kulcsár Beáta ugyanakkor megjegyezte: arra kéri mindazokat, akiknek ismeretei, élményei, dokumentumai vannak Vaiszlovich Emilről, jelentkezzenek nála az alábbi emailcímen: [email protected]. Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro 2015. április 1.Betekintést nyerni a váradi elit világábaNemrég a Bihar megyei levéltárban és a megyei könyvtárban kutatott források után Kulcsár Beáta, aki a budapesti MTA-ELTE Válságtörténeti Kutatócsoportjának a tudományos segédmunkatársa, és a nagyváradi Weiszlovits/Vaiszlovich család történetét tárja fel. Kulcsár Beáta, az MTA-ELTE Válságtörténeti Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa az Erdély Online-nak kifejtette: ahogy az elnevezés is mutatja, a kutatócsoportban a vizsgálatok középpontjában a válság áll, ami azonban nemcsak természeti katasztrófa vagy gazdasági összeomlás, de személyes krízis is lehet. A kutatócsoportban az ő egyik kutatási, egyben doktori disszertációjának témája a Weiszlovits/Vaiszlovich család története, elsősorban Vaiszlovich Emil élete, pályája, melynek számos mozzanata és különösen a vége (munkatáborba került) válsághelyzetként is felfogható. Nem genealógiai kíváncsiságról van szó a részéről, célja inkább az, hogy a Weiszlovitsok gazdasági tevékenységét, a közéletben való részvételét, életmódját, mentalitását, identitását mutassa be. Nagyváradon pedig az ehhez szükséges forrásokat és szakirodalmat tárja fel. - A Weiszlovits/Vaiszlovich család 1945 előtt egy nagyon ismert család volt Váradon, több tagja sikeres üzletemberként tevékenykedett, az egyik oldalon temetkezési vállalkozókat, a másik oldalon pedig egy szállodatulajdonost találunk. A magyar és a román nyelvű források arra utalnak, hogy a két világháború között a Vaiszlovich Emil által birtokolt Fő utcai Park szálló a legnagyobb presztízsnek örvendő nagyváradi luxusszálloda volt, különc tulajdonosa pedig a város határain túl is ismert figura. Váradon a századfordulón, a századelőn nagyon sok tehetséges ember élt és dolgozott, ám míg a zsongó kulturális, szellemi életről sok mindent tudunk, addig a város élénk gazdasági életének fő szereplőiről, a sikeres vállalkozókról, azok tevékenységéről, életviteléről elég hiányos képünk van. Az is kérdésként merül fel, hogy az impériumváltást (1920) követően hogyan változott meg az életük, a pályájuk, és milyen alkalmazkodási stratégiákat választottak az új adottságok között – magyarázta Kulcsár Beáta. A célja nem pusztán az, hogy a család történetét 1944-ig terjedően megírja, hanem az is, hogy a Weiszlovitsok történetén, választásain, küzdelmein, sorsán keresztül a 1920 előtti és utáni nagyváradi elit világába, viszonyaiba, és a város történetébe is betekintést engedjen. Forráshiány Gondot okoz azonban, hogy családi hagyaték nem maradt fenn, és a Park szálló dokumentációját sem találta meg. Lényegében elszórt információkból, a korabeli napilapokban, a szépirodalomban és különböző levéltári dossziékban talált adatokból kell rekonstruálnia a család történetét és a róluk kialakult képet. Ugyanis mivel érdekes, különös figurái voltak Várad korabeli életének (különösen Vaiszlovich Emil), a sajtó sokat foglalkozott velük, közéleti megjelenéseikről, sikereikről és botrányaikról rendszeresen tudósítottak az újságírók. A megyei levéltár különböző fondjaiban még lehetnek rájuk vonatkozó adatok, de a levéltári dokumetumok nagy része sajnos továbbra sem kutatható. Némi segítséget jelent a számára, hogy sikerült felvennie a kapcsolatot két leszármazottal, egyikük egy családfát és fényképeket bocsátott a rendelkezésére. A beszélgetések során pedig mozgósítani próbálta az emlékeket, a család idősebb tagjaitól hallott és a családi “legendárium” részét képező történeteket a Weiszlovitsokról. Ezenkívül a város idős embereivel is kereste a kapcsolatot, azokkal akik esetleg még találkozhattak a család tagjaival. Két olyan idős embert talált, akiknek személyes emlékeik, élményeik voltak Vaiszlovich Emilről. A probléma az, hogy túl későn kezdődött el a kutatás, a szemtanúk, a kortársak, a rokonság nagy része ugyanis a holokauszt és az idő múlása miatt már nincs köztünk. Mivel a szakmán belül létezik kooperáció, olyan kollégákkal is érintkezésbe lépett, akiknél a családra vonatkozóan hasznos adatokat remélt. Ilyen volt például Lakatos Attila, aki saját, gondosan összegyűjtött forrásait a rendelkezésére bocsátotta, és ezzel is segítette a kutatását. Kétfajta modell - Lehetett volna választani más családot is, hiszen Váradon nagyon sok sikeres vállalkozó tevékenykedett. A Weiszlovitsok esetében azonban már az elején kiszúrtam, hogy két viselkedési minta is van a családban: egy visszafogottabb polgári, és egy, a dzsentriéhez közelíthető minta. Ígéretes volt, hogy egy családon belül kétféle életvezetési stratégia is kutatható. Ugyanakkor a választást a véletlen és Vaiszlovich Emil különcsége, regényhősnek ható figurája is befolyásolta. A kutatás ugyanis úgy kezdődött, hogy a Magyar Kisebbségnek az 1930-as években megjelent számait lapozgattam, Vaiszlovich Emil neve pedig többször is felbukkant az ellene folytatott bírósági eljárások és a börtönbüntetések kapcsán. Érdekelni kezdett, hogy ki ez a renitens személy?! Elkezdtem nyomozni utána, s kiderült, hogy nem egy egyszerű bajkeverővel, hanem Várad egyik leggazdagabb emberével van dolgom, aki mögött ekkor már egy nagyon sikeres pálya és egy izgalmas életút állt. A városi közvéleményben 1920 előtt inkább „rosszfiúként” jelent meg, később azonban ez változott: ugyan csodabogárként tekintettek rá, de tiszteletet vívott ki, tekintélyre tett szert. Az ő életén, megítélésén keresztül a korabeli mentalitás és normarendszer, annak változásai is kutathatóak – nyilatkozta Kulcsár Beáta. Kulcsár Beáta ugyanakkor megjegyezte: arra kéri mindazokat, akiknek ismeretei, élményei, dokumentumai vannak Vaiszlovich Emilről, jelentkezzenek nála az alábbi emailcímen: [email protected]. Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro 2015. április 12.Az egyházmegye kincstári hagyatéka volt a témaNagyvárad- Csütörtök kora este a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum dísztermében szokásos havi találkozójukat tartották a premontrei öregdiákok. Lakatos Attila muzeológus volt a vendég. Az egybegyűlteket Pásztai Ottó egyesületi elnök üdvözölte, majd Zilahi Bertalan köszöntötte a név- és születésnapjukat ünneplőket, Nikolits Anna pedig felolvasott egy-egy Mécs László és Árvay Árpád-költeményt. Az e havi meghívott Lakatos Attila muzeológus, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye által működtetett Vallásturisztikai Iroda vezetője volt, aki a püspökség kincstárában az évszázadok folyamán, illetve jelenleg őrzött, szinte felbecsülhetetlen értékű tárgyakról tartott egy részletgazdag, igen érdekes vetített képes előadást. Bevezetőjében kiemelte, hogy a Premontrei Főgimnázium egykori tanárai és diákjai 19. és 20. századi munkássága nélkül a térség régészeti öröksége sokkal szegényebb lenne. Megjegyezte: a téma kimeríthetetlen, hiszen Nagyváradnak hihetetlenül értékes és gazdag az egyházi ipar- és ötvösművészeti gyűjteménye, és mivel ez egy zárt világ volt évszázadokon keresztül, még az idősek is keveset tudnak róla. Amikor 1992-ben megnyílt a Székesegyházban az egyházművészeti múzeum, az tulajdonképpen csak a jéghegy csúcsát jelentette, hiszen utoljára szakember szakmai szempontból több évtizeddel ezelőtt vizsgálta a kiállított tárgyakat, Némethy Gyula kanonok személyében. A turisztikai és műemlékvédelmi élet fellendítésén túl ezért is volt szükség arra az elmúlt hónapokban, hogy megújuljon ez a tárlat, bár úgymond teljes rendet teremteni szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Az erre való törekvést több tényező is nehezíti. Például az, hogy a közel 1000 éves váradi püspökségnek csupán az utóbbi 300-350 évében tapasztalható konkréten nyomon követhető kontinuitás. Emellett sok minden elveszett annak betudhatóan, hogy Magyarországon javarészt hiányoztak a közízlésformáló intézmények. Amikor pedig kialakultak volna, jöttek valakik, akik lerombolták. Ha mégis léteztek olyan személyek, akik pótolhatták volna ezt a hiányt, ők tulajdonképpen rejtegették ezeket, így nem voltak használva vagy közszemlére téve. Ugyanakkor míg Nyugat-Európában érdekes módon kialakult valamifajta múzeumszerűség, ez Magyarországon valami miatt még a püspökségek esetében sem működött. Váradon a 19. század 30-as éveitől kezdve a Premontrei Főgimnáziumnak volt ugyan egy egyházi tárgyi gyűjteménye, de ezt csak a szerzetesek, illetve az iskola kötelékén belül használták. Az egyházat amúgy is magába zárkózási hajlandóság jellemezte, és akkoriban ráadásul a barokk művészet még az újnak számított, és sokan igénytelennek, barbárnak tartották, inkább a reneszánsz és a gótika volt népszerű- magyarázta a muzeológus. Tanulságos pusztulások Általában 150 évenként valamilyen pusztulás következett be, a források szinte csak erről tudósítanak. Ha valamilyen dokumentumok fenn is maradtak, ilyen típusú adatokhoz köthetőek, mert „ez a dolgok rendje”. A tatárjárás előtti időkről semmilyen iparművészeti adat vagy tárgyi emlék nincs, Rogerius mester ír erről a pusztulásról a Siralmas ének 36-37. fejezetében. Ezután valószínűleg 1401 környékén az akkori székesegyház kincstára tűzvész áldozata lett, majd egy „nyugodt” közel 130 év következett 1526-ig, ha eltekintünk attól az 1443-as feltételezett földrengéstől, mely megrázta a várat. Mohács előtt a templomok értékes arany és ezüst tárgyakat kellett beszolgáltassanak a királynak, bár a váradi egyházmegyében erről nem maradt fenn tudósítás. Az 1660-1692 közötti török uralom idején természetesen csak pusztulás volt, de az ezt követő évszázadok sem jellemezhetőek azzal, hogy folyamatos lett volna a gyűjtés. Több megrázkódtatás is érte a váradi egyházmegyei kincstárat az elmúlt 300-400 évben is, a legbizarrabb talán 1944-ben, amikor öt-hat barokk műtárgy is eltűnt, a szovjet katonák „jóvoltából” épp a legértékesebbek. Mivel kincstári darabnak számítottak a liturgikus kiadványok és a papi öltözékek is, Lakatos Attila emellett a körülbelül 400 darabos, csodálatosan szép barokk egyházi ornátus gyűjteményről is beszélt, illetve mutatott képeket, valamint érdekességképpen a 150 darabos ötvösgyűjteményre is felhívta a figyelmet, melynek legrégibb darabja 1736-ban készült Bécsben, és aminek csupán egyetlen tárgya készült Váradon. Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro 2015. április 19.Isten dicsőségét szolgálni mindenkorA váradi Római Katolikus Püspökség a múlt szombaton egyházmegyei találkozót szervezett a plébániai alkalmazottak és a munkatársak számára a Püspöki Palota dísztermében és a Bazilikában. A II. Vatikáni Zsinat buzdítását követve a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség múlt szombaton egyházmegyei találkozót szervezett a plébániai alkalmazottak és munkatársak – kántorok, sekrestyések, harangozók, egyháztanács tagok – számára. Körülbelül 140 személyt hívtak meg. Az összejövetelnek a Püspöki Palota dísztermében zajlott első felében Exc. Böcskei László megyés püspök hangsúlyozta: a feloldódás és semmiképp nem valamilyen tudományos képzés a rendezvény célja, s külön öröm számára, hogy erre a húsvét utáni időszakban kerítenek sort, hiszen a jelenlevők nem csupán elvégeznek valamit saját magukért vagy másokért, hanem az Úristen nevében, az ő küldetésében cselekszenek, szolgálnak. Az egybegyűltek amúgy a regisztrációnál egy-egy papír falevelet kaptak, melyre a rendezvénnyel kapcsolatos gondolataikat írták fel, s amik aztán fel lettek ragasztva egy élet-/családfára. Ennek jelképes voltáról Braun Enikő és Lakatos Attila beszéltek a Püspöki Hivatal képviseletében, magyarul és románul. Mint elhangzott: az örök fejlődésre, megújulásra és egyúttal az összetartozásra szerették volna felhívni a figyelmet, hiszen ahogy az életfa ágain található leveleknek, úgy minden családtagnak, illetve plébániai közösségnek is megvannak a maga személyes történetei, történelmi eseményei, ezek mégis egymásba fonódva egységet alkotnak, és ezek összetartó erejéből bontakozik ki az az egész, mely minden alkotóelemének van hivatása és küldetése. Péter útját járva Ezután Pék Sándor Várad-kerületi esperes a Szentírást segítségül hívva elmélkedett az egyházi dolgozók identitásáról úgy, hogy arra kérte a jelenlevőket: lélekben járják végig Szent Péter nagyheti útját. Gondolatmenetében kiemelte: mennyire fontos, hogy az érdeklődésük középpontjába Istent helyezzék, milyen nagy szükség van az Úr kegyelmére, arra, hogy kitartsanak Krisztus mellett, és úgymond a szemébe nézve engedelmeskedjenek neki, hiszen kész volt értünk meghalni, a mi bűneinkért feláldozni önmagát. Útravaló A szünet után a szolgálattétel alapelveiről, és gyakorlati vetületeiről esett szó, vonatkozó beszámolók hangzottak el. A találkozó lezárásaként a résztvevők a Székesegyházban imádkoznak, hogy felvállalt szolgálatukkal a föld sója és a világ világossága legyenek, útravalóul pedig a már említett fát ábrázoló lapot kaptak, alatta egy Loyolai Szent Ignác-idézettel: „Taníts engem igazi nagylelkűségre. Taníts engem úgy szolgálni Téged, ahogy Te megérdemled. Adni, számolgatás nélkül. Harcolni, de nem figyelni a sebekre. Dolgozni, de nem a pihenést keresve, és semmi mást nem várni, mint a boldog tudatot, hogy teljesedett szent akaratod”. Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro 2015. május 15.Utat mutató lángoszlop voltNagyvárad- Csütörtök délután a Pro Semjén Egyesület és a KREK szervezésében a Lorántffy Központban bemutatták a „Jobb az Úrban bízni”- Csiha Kálmán református püspök élete című dokumentumfilmet. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület részéről Forró László előadótanácsos köszöntötte az érdeklődőket. A vetítést megelőzően azt mondta: Csiha Kálmán erdélyi püspököt ő maga is személyesen ismerte, sőt, több vitája is volt vele, ezért meglepetésként érte, amikor Csűry István, a KREK vezetője megbízta őt a rendezvény megszervezésével. Úgy fogalmazott: megítélésében Csiha Kálmán élete három síkon értelmezhető. Az egyik a klasszikus, kisebbségben és elnyomatásban élő magyar református lelkipásztornak az alakja, melyet minden további nélkül kiteljesített és vállalt, beleértve a börtönt is. A másik arra vonatkozik, hogy szolgálatában azt a kegyességet tanúsította, mutatta be, mely napjainkban egyre inkább hiányzik, pedig jó lenne, ha volna. Harmadsorban pedig őáltala esperesként, majd egyházfőként, e tisztségekben hatalmat gyakorló ember figurája bontakozik ki, mely megint ez teljesen másik kérdés. Ezért tehát a páli intés alatt, miszerint „ami jó, azt megtartsátok”, várja a film megtekintését, melyet még nem látott. Pályáztak Csorba Sándor, a Pro Semjén Egyesület vezetője elárulta: barátai, Balla Tünde és Lakatos Attila noszogatták őt azzal: itt az ideje Csiha Kálmánról is készíteni egy dokumentumfilmet, mert az életpályája megköveteli. 2013-ban sikerült találkoznia olyan megfelelő emberekkel, aki a megfelelő helyekre tudták őt irányítani. Az ő közbenjárásukkal, illetve segítségükkel a pályázatuk eljutott Magyarország köztársasági elnöki hivatalába, és Áder János államfő támogatásban részesítette ezt. Az említetten kívül dicséret és köszönet illeti a Debreceni Televízió munkatársait is, akik a filmcsinálással járó feladatokat tavaly elvállalták. „Mi, érsemjéniek fölöttébb büszkék vagyunk arra, hogy Csiha Kálmán a településünk melletti Barantón született, és nálunk nevelkedett, tanulta meg a magyar nyelvet, és azt a viselkedésformát, mely azzá tette őt, amivé lett. Meggyőződésem, hogy manapság is vannak a prófétákhoz hasonló lelki vezetőink, és azt hiszem, hogy Csiha Kálmán is egy ilyen példakép, akit bátran lehet követni. Egy olyan lángoszlop volt, aki előttünk járt, és utat mutatott számunkra.”- nyomatékosította. Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro lapozás: 1-30 | 31-44
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
